Ez volt eddig a legproblémásabb rész, amit írtam. Főleg, mert nem tudtam eleinte, hogy írjam meg, nem jött az ihlet és végül minden jelenetet külön írtam meg, elvetve a kronológiai sorrendet, közben pedig a legváltozatosabb zenéket hallgattam. 

A kész fejezetet valójában 2015. március 22.-e körül rakhattam fel, kétszer vissza is utasították az admin. Az első levelet kedden kaptam meg és abban a pillanatban összetörten a takaró alatt töltöttem a délutánom, mert marha sok munka és idegszálam volt a dologban, és akik raktak már fel történeteket merengőre, azok tudhatják, hogy az adminoknak különféle nézőpont és aktuális kedv szerint küldhetik vissza a fejezeteket. Nem akarok nevet mondani és nem is fogok, van az egyik "kedvenc adminom" aki vessző hibákra és helytelenül lerakott gondolatjelekre szakososodott és emiatt már párszor meggyűlt vele a bajom. Szóval a lényeg, hogy mikor olvastam a levélben az okokat, hogy miért nem publikálhatják, már akkor tudtam kivel van dolgom. És a legidegesítőbb, hogy más adminok általában elsiklanak ezeken és felengedik a fejezetet.
 

Igen, tudom, hogy ők csak segíteni akarnak, hogy ne égjünk le, mint írástudatlan, kulturálatlan parasztok, leginkább az fájt a dologban, hogy kollégista vagyok, laptop és internet nélkül és ráadásul a kövi hétvégét (azaz a mostanit) a barátomnál töltöttem, így még az se lehetett, hogy hazamegyek hétvégén és megint felrakom. Nem akartam két hetet csusszantani a dolgon, mert már így is kaptam tőletek olyan leveleket, hogy majd megszakadt a szívem xD

Mivel barátom is olvassa a fejezetet és érdeke volt, hogy mihamarabb felkerüljön ezért azt ajánlotta, náluk felhívom anyámat, hogy kapcsolja be a Teamviewer progit (nagyon hasznos tud lenni néha), és átrakjuk az ő gépére a fejezetet. Barátom vállalta, hogy kijavítja nekem a fejezetet, viszont péntek este a 16 word oldalból csak 4-ig jutott el, mert nagy volt a társaság az étkező asztalnál és ahányszor rászóltam, annyiszor megmondta, hogy a rádió a hibás, az miatt nem tud figyelni. Szeretem nagyon őt, viszont amekkora nyelvtan nácizmust lecsapatott abban a 12 órában, azt hittem elásom a kertben. Na de egy szavam nem lehetett, mert hát, még is csak, ő az aki tanult is nyelvtant.

Na de, szombaton délután fel is került ISMÉT a fejezet. Vasárnap reggel, mikor kaptam a második elutasító levelet azon kicsit pipa lettem. Nem amiatt, hogy nem hagyták jóvá a fejezetet, nem a vessző hibák miatt, hanem problémái akadtak Pityu bácsival, a vasvillával fenyegető szomszéddal.

Nos, igen, elkövettem azt a hibát, hogy angol nevekkel ruháztam fel a szereplőket, közben pedig Magyarországra vonatkozó településeket/politikusokat/TV csatornákat pötyögtem a sorokba (pl: Fejér és Somogy megye). Viszont ha már angol nevekkel dobálóztam, Bilbó is maradhatott volna Bilbo Baggins, szóval ezt már úgy ahogy van nem hozhatom helyre. És Pityu bácsi, a sztori első magyar nevű szereplője, akadtak problémáim. Most komolyan, falusi, paraszt, vasvillával fenyegetőző öregembert nem lehet pl: Mr. Davisnek nevezni. Inkább egy jól öltözött, dühöngő ügyvéd jutna eszembe róla, szóval az emberek eme alfaja, a „Pityu bácsi” falusiak szimbóluma.


Persze, igen ám, ott van a lehetőség, hogy akkor magyar neveket adok a karaktereknek, de őszintén, szerintem senkinek se repesett volna a szájíze tőle, ha így hangzana a történet tartalma: „Kitti házában megjelenik 13 törp, egy hobbit és egy szarkavaró mágus. Szegény lány amúgy se szívleli a törpöket, nem elég neki, hogy az idióta testvére, Bence és a szülei megnehezítik az életét, de még ilyen barbár lényeknek is kell szállással szolgálnia. A törpök persze megismerkednek az unokatestvérének barátjával, Dáviddal, a lány két legjobb barátjával, Balázzsal és Rolanddal és a szomszéd Gabi nénivel…„

Ugye milyen jól hangzik?

Engem eme hibámért pedig csak a merengő „AU”(Általános Univerzum) ment fel. Ez egy Általános Magyarország, Általános Doctor Who Gandalffal, egy Általános Univerzumban.

Ennyit a kerettörténetről. Közben pedig leszedtem a chatet, mert túl sok értelmét végül is nem láttam, mert igazából ez egy kiegészítő oldal és a blog is, csak a történetírásig terjed ki, úgy hogy még tervezgetem és állítgatom a dolgokat. A linkeket visszatettem, cseréket nem fogadok el olyan szempontból, hogy ezt az oldalt (mivel csak kiegészítőként szolgál) nem kell kitenni, csak olyan közönséget vonzzon, akik olvasták a történetem és a kitett linken keresztül jutottak el erre az oldalra. Viszont én bárkit szívesen kiteszek, akik blogot vezetnek, illetve nem merengőre töltenek fel történeteket.

Szóval ilyen FÉL csere.

A történet elejére a következő zenét terveztem, onnantól, hogy Prim rájön, mennyi az idő valójában. Ez alapján írtam meg a jelenetet: katt

Igyekeztem minél különlegesebbre megírni ezt a fejezetet, ami nálam először is a terjedelemben mutatkozik meg. Egy 10. fejezet megérdemli a terjedelmet. Őszintén, nagyon örülök, hogy idáig eljutottam, még semmit se csináltam ilyen nagy kitartással, mint ezt. Szóval én most kofolával és meggyes apentával ünnepelek. :3 Ezúton is köszönöm mindenkinek aki eddig olvasott!

FUCK YEAH!