Oldalazonosító: tavihobbit.gportal.hu Oldal címe: A tavihobbit Admin: Konek0
Email: ringo@gmail.hu Nyitás: 2014.10.04. Zárás: - Design: Linda design Böngésző: Google Chrome
Egy székesfehérvári középiskola informatika szakos diákja vagyok álmokkal és ötletekkel. Sokat szoktam utazni, a hétvégéim arról szólnak hogy kifújom magam és emberes lakomákat költök el otthon. Minden tiszteletem az olvasóimé és a kritikusaimé, nélkülük nem nyílt volna meg ez az oldal. :)
Amikor valaki elég szerencsés, hogy egy történetben éljen, egy képzeletteli világban, ennek a világnak fájdalmai eltűnnek.
/Paul Auster/
Ez a fanfictionomhoz tartozó blog, a plusz anyagok tárolására használom. Cseréket nem fogadok, csak hírdetek!
Csak ez a gondolat járt a fejemben. Lélekszakadva rohantam végig a hó és jég borította utcákon. A saroknál befordulva óvatlanul fékeztem és megcsúsztam... ám ezzel nem törődve, botladozva a jeges úton, vagy járdán, az már nem számított, siettem utolérni őket. Nagy baj fog így történni...
Ha igaz amit az az utolsó féreg mondott, akkor a Durinok borzasztó nagy veszélyben vannak. Nem hagyhatom... A szívem szinte már torkomban dobogott, alig kaptam levegőt a gyors ütemű zihálástól, de tudtam semmiképp sem szabad megállnom. Próbáltam erőt venni magamon, kitartóan tartottam a tempót, de éreztem, hogy az erőm lassan elhagyott, szédültem.
Előttem a hófödte házakat, és az oldalra hegyekbe tornyozott hókupacos utakat képkockák takarták el. A szemem előtt peregtek le azok a pillanatok, miket együtt töltöttem velük. Láttam az arcukat, hallottam a hangjukat a fejemben, vállamon éreztem a hátba veregető tenyereiket.... Nem késhetek el! Életemben eddig mindig mindent elrontottam, de ez egyszer nem hagyom! Éreztem, hogy minden egyes lépéssel csak fáradtam; kihagytam egy lélegzet vitelt, lassabbra vettem a tempómat egyre több és tisztább képeket láttam. Szinte már eltűnt az út előlem...de az utolsó pillanatban könnyek kíséretében dörzsöltem ki a szememből az emlékképeket. Újult erővel..., egy utolsó keserves lendülettel futottam gyorsabban mint eddig és a kiáltásomba beleremegett az utca. "